Beszéljünk a dopamin függőségről!

Elképzelhető, hogy túl sok az örömforrás az életünkben? Túl “jól” élünk? Vajon hová vezet a túl sok inger? Van olyan, hogy “öröm függőség”?
Járjuk körbe ezt a témát alaposan!

Kémia 
A dopamin az agyban (hipotalamusz) termelődő úgynevezett neurohormon, ami idegrendszerünkben neurotranszmitterként is működik és rengeteg hatása van testi, érzelmi és értelmi állapotunkra, egészségünkre.
Sok esetben, különösen az utóbbi évek kutatásai alapján “boldogsághormonnak” is nevezik, mert az érzelmi életért és reakciókért felelős agyterületen a felszabaduló dopamin elégedettség, illetve boldogság érzetet vált ki.

A függőség 
Számtalan tényezővel növelhetjük tudatosan, vagy tudattalanul dopamin szintünket, többek között különböző ételekkel, sporttal, tanulással, olvasással, természetben eltöltött idővel stb., de sajnos vannak gyorsabb és egyszerűbb módjai is az önjutalmazásnak, például a folyamatos értéktelen információbevitel (internet függőség), social média visszajelzések kergetése (like függőség), élvezeti cikkek halmozása (ruha, óra, autó stb), különböző kábítószerek (alkohol, dohánytermékek, drogok), munka függőség, de ide tartoznak az alattomos függőségek is, mint a telefon görgetés (Tik Tok, Instagram, FB stb.), a streaming / sorozat függőség, (Netflix, HBO stb.) és sorolhatnánk a végtelenségig.

Amit szinte biztosan kijelenthetünk, csaknem mindannyiunkat érint valahol a fokozott inger kergetés, az önjutalmazásnak valamelyik leegyszerűsített formájában, még csak telefon vagy internet sem kell hozzá.

A folyamat 
Jelen korunkban nagyon könnyen juthatunk hozzá számtalan lehetséges forrásból az örömszerzés valamelyik esetenként igencsak tünékeny ám túlfokozott forrásához, amitől az idők során szépen lassan ingerküszöbünk a végletekig emelkedett.

Nagyon leegyszerűsítve mondhatnánk, hogy a lassan, kitartó munkával és valamilyen “befektetéssel” (figyelem, idő, energia, önfegyelem stb.) termelt dopamin (örömérzet, elégedettség érzés) tartóssága arányos lesz a befektetett energia mértékével, és ez fordítva is igaz, az “ingyen” és gyorsan kapott dopamin (telefon görgetés, chips/csoki evés, alkohol stb.) lehet nagyobb intenzitású is, de amilyen gyorsan és könnyen jött, úgy is távozik, legtöbbször kielégítetlen érzést, űrt hagyva maga után, ilyenkor érezzük magunkat (pl. 2 óra Tik Tokozás és egy zacskó chips után) lehangoltnak, üresnek, fáradtnak.

A komfortzóna 
Idegrendszerünk nagyon könnyen állít be rutin folyamatokat (robot pilótának is hívhatjuk) a szokásaink alapján és ezekben a rutinokban mozogva érezzünk magunkat a komfortzónánkban.
A komfortzóna kifejezés azt sugallja, hogy ott kényelemben és biztonságban vagyunk, de ez gyakran nem igaz.
Legtöbbször azt a viselkedésmintát, tevékenységet, helyzetet vagy állapotot értjük ez alatt, ahonnan kényelmetlen kilépni, ráadásul esetenként itt találjuk az önjutalmazás pillanatnyi örömét is, de sajnos a fenti esetekben ezek a folyamatok inkább deficitet termelnek.

Összegzés
Röviden összefoglalva tehát: kicsit elkényelmesedve, sok esetben a legkönnyebb utat választjuk az örömszerzéshez, a kereskedelem, marketing, social media, (világkormány, gyíkemberek, a cilinderes muki a Monopoly-ból stb.) pedig ezt gazdagon kiszolgálja nekünk, mi több, folyamatosan fokozza az intenzitást, ezzel emelve az ingerküszöbünket a végletekig. (Ha nem hiszed, nézz meg egy 20 évvel ezelőtti akciófilmet vagy reklámot.) Vegyed, nézzed, egyed.
Ezek az örömök a legkevésbé sem tartósak, ezzel folyamatos utánpótlásra ösztönöznek, aminek az eredménye egy folyamatos nyugtalanság, kiürültség érzet, fáradtság, egyfajta fokozott stressz tónus az idegrendszerünkben (fokozott szimpatikus alaptónus).

A megoldás: Dopamin Detox
Mi a teendő, ha nem szeretnénk erre a hullámvasútra felülni? Az, hogy nem ülünk fel! 
Először is, tudatosítsuk magunkban, hogy hol találunk hasonló rutinokat az életünkben, de legyünk szigorúak és figyelmesek, mert a “komfotzónánk” ravasz trükkökkel és kognitív disszonanciával* védekezik (vagy támad).
A számunkra haszontalan (káros) rutinok elhagyásának a legegyszerűbb módja, ha figyelmünk fókuszát másra állítjuk, tehát nem megküzdeni akarunk a medvével, hanem kisétálunk az állatkertből. 
Igyekezzünk egyre kevesebb figyelmet fordítani rossz szokásainkra és azok szép csendesen elhalnak, helyette keressünk tartósabb (értékesebb?) örömforrásokat. Jöjjön egy pár hasznos gyakorlati javaslat:

Lassuljunk le.
A folytonos sietség, rohanás, kapkodás is az egyik rossz rutinunk, ha tehetjük, lassuljunk le, sétáljunk lassan, végezzük nagyobb figyelemmel, tudatosan a hétköznapi dolgainkat (mosogatás, takarítás, autóvezetés stb.), ezzel jelentősen csökkentjük az idegrendszeri alaptónusunkat, hatalmas lépést teszünk a stressz szintünk mérséklése felé!

Lélegezzünk tudatosan.
A fokozott stressz állapottal és felgyorsult életvitellel együtt jár a fokozott légzéstempó is. Kihasználva a szoros idegrendszeri kapcsolatot a légzés és az idegrendszeri tónusunk (szimpatikus-paraszimpatikus hatás) között, ha légzésünket tudatosan lassítjuk, mélyítjük, stressz szintünk csökkenni fog, pulzusunk lassul, izmaink elengednek, lazulnak.

Mozogjunk.
A sport vagy mozgás szinte bármilyen formája tartós dopamin forrás lehet, ráadásul egészségi állapotunkra is jó hatással lesz. Kicsit talán elfogultan, de jó szívvel javaslom a jógát, pilátest vagy gerinctornát, mint tudatos mozgásformát, ami testileg és mentálisan és lelkileg is segít vissza lassulni önmagunkhoz.

Járjunk masszázsra!
A masszázs több szempontból is hasznos ebben a folyamatban, egyrészt az érintés és az erre fordított énidő jelentős dopamin, szerotonin és noradrenalin forrás, másrészt ha jobban érezzük magunkat a testünkben, egészségesebbek vagyunk, sokkal könnyebb lesz megküzdenünk a nehézségekkel, és könnyebb megszokássá tenni a pozitív folyamatokat.

Csökkentsük a fölösleges képernyő időt!
Ha tehetjük, válasszuk az olvasást a sorozatnézés helyett, a befektetett figyelmünk, tudatosságunk, belső képalkotásunk tartós és hasznos örömforássá válik, nem utolsó sorban kíméli szemünket és az idegrendszerünket, főleg elalvás előtt!

Ha nyitottak vagyunk az elmélyülésre meditáljunk, relaxáljunk, vagy csak figyeljük a légzésünket.

Táplálkozzunk tudatosabban.
Kerüljük a előregyártott, előfőzött ételeket, az ízfokozóval telített nasikat (chips, csoki stb.), helyette válasszuk gyakrabban az élő (nem előkezelt), friss élelmiszereket, zöldséget, együnk változatosan és lassabban, testünk meg fogja hálálni!